IRODALOM TÉTELEK
|
Petőfi Sándor tájköltészete Petőfi 1823-ban Kiskőrösön született. 1824 októberében a család Kiskunfélegyházára költözött. Petőfi összesen kilenc iskolában tanult, ebből adódóan nagyon fiatalon igen gazdag élettapasztalattal rendelkezett. 1835-1838-ig Aszódon tanult, s itt a legelső tanulók egyike. 1838-ban a tanév végén ő mondja a záróünnepségen a búcsúbeszédet. Ez a költemény a Búcsúzás (1838), mely Petőfi első ránk maradt verse. 1838-ban beiratkozott a selmeci líceumba. Itt ismerkedett meg alaposabban az újabb magyar költészettel, Csokonaival és Vörösmartyval. Édesapja, aki 1838-ban tönkrement, nem bírta tovább finanszírozni fia tanulmányait. Ekkor kezdődött életének az az 5-6 éve, mely tele volt nyomorral, szenvedéssel, örökös vándorlással. 1839. szeptemberében beállt önként katonának. A vékony, gyenge testalkatú fiú azonban nem bírta a katonáskodás megpróbáltatásait, s 1841 végén elbocsátották a katonaságból. Leszerelése után sehol sem lelte nyugalmát, s éveken át ide-oda cikázott az országban. 1842. május 22-én az Athenaeum című folyóiratban megjelent nyomtatásban első verse, A borozó. Gyakran volt színész ebben az időszakban, s általában különböző társulatoknál színészkedett rövidebb ideig. Kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal, s naponta megfordult a Pilvax kávéházban. 1844. februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költő lesz. Felkereste Vörösmarty Mihályt, aki már a korábbi években is segítette, s az ő ajánlatára a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. 1844-ben megjelent a Helység kalapácsa című komikus eposza, s két hét múlva első verseskötete is napvilágot látott Versek 1844-48 címmel, s belefogott a János vitézbe. Pesten ismerkedett meg első szerelmével Csapó Etelkével, aki azonban váratlanul meghalt. A meg nem valósult szerelemvágy és a gyász költeményeit egy versciklusba gyűjtötte össze (Cipruslombok Etelke sírjáról). Egy újabb sikertelen szerelem következett életében, mivel Berta szülei nem engedték, hogy Petőfi elvegye lányukat. A Berta-szerelem verseit a Szerelem gyöngyei versciklusban adta ki 1845 októberében. 1845 októberében megjelent második verseskötete (Versek II.). Lelkiállapotának hű tükre az a Szalkszentmártonban írt 66 epigramma, mely könyv alakban Felhők címmel jelent meg. 1846 tavasza fontos fordulópont életében és költői útján. Ebben az évben sikerült kigyógyulnia kedélybetegségéből. 1846 szeptemberében ismerte meg Szendrey Júliát, aki később felesége lett. Róla szólak a Júlia versek. 1847. márciusában jelent meg Összes költemények című kötete. 1848. januárjától a forradalomvárás lázában égett. Március 15-ének egyik vezetője, de az elért politikai eseményeket keveselte. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembekerült vezető politikusokkal, s így került sor arra, hogy júniusban a képviselőválasztáson nemcsak nem jutott be a nemzetgyűlésbe, hanem menekülnie kellett. Ez a kudarc nem múlt el nyom nélkül. Ennek következményeként született meg az Apostol, mely politikai nézeteinek módosulását jelentette. 1848. decemberében született meg fia, Zoltán Debrecenben. 1849. januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Feljebbvalóival többször összeütközésbe keveredett, ezért lemondott tiszti rangjáról. Súlyos anyagi gondok is gyötörték mivel nem kapott fizetést. Mezőberényben megírta Zoltánka életrajzát, egy nagy történelmi drámába kezdett. Lényegében civilként vett részt a segesvári csatában. Itt és ekkor tűnt el örökre Petőfi 1849. július 31-én. Petőfi előtt a családi élet intimitásai nem voltak költői témák. Petőfi jelentős újszerűsége, hogy legszemélyesebb, legbensőbb családi kapcsolatairól is fesztelen, közvetlen modorban közügyként beszél. Az Egy estém otthon című művét 1844-ben írta. A költő nagy művészi erővel imitálja a kötetlen, könnyed családi társalgás természetességét. A csipkelődő, ironikus dialógus és elbeszélés felvillantja apa és fia ellentmondásos viszonyát: a szeretet mellett egymás kölcsönös meg nem értését. Az apa mindig is helytelenítette a színészetet, melyért Petőfi viszont teljes szívéből lelkesült. Megjelenik a szülők iránti tiszteletteljes szeretet. A Vén zászlótartóban az apjáról ír, mikor épp beáll katonának. Tájköltészete: Az új tájeszmény a romantika vadregényes, ember nem lakta hegyvidékeivel szemben az Alföldet jeleníti meg a költészetében. E témakör első remeke Az alföld (1844). Az első két szakasz a kétféle tájideál szembeállításával indítja a verset, majd a továbbiakban egy sajátos szerkesztési technikával: a látókör tágításával, később fokozatos szűkítésével az Alföld végtelenségének illúzióját kelti fel; az utolsó versszak meghitt, személyes vallomása hatásosan zárja le a költeményt. 1848 januárjában írta A puszta télen című leíró költeményét. A mesélő nem siet, ráérősen elidőzik „a rossz gazda” fecsérlő könnyelműségénél. A második strófában a már alkotásokból ismert negatív festéssel érzékelteti a téli puszta halotti némaságát, hangtalan csendjét. Hiányzik mindaz, ami oly kedvessé, zengővé tette a nyári alföldet: a kolomp szava, a pásztorlegény kesergő sípja, a madarak trillája, a haris harsogása, a prücsök hegedűje. A negatívumokra épülő kép nemcsak a jelent, a téli kifosztottságot festi, hanem visszasóvárogja a múlt, a nyár értékeit, s ezzel szembeállítással a leírásba belopja a veszteség elégikus hangnemét is. Az első három szakaszban a téli természet jellegzetes vonásai jelentek meg, a következő egységben (4-6) az emberi élet színhelyei felé fordul a figyelem: üres a halászkunyhó és a csőszház, csendesek a tanyák, a csárdák is hallgatnak. A természeti jelenségekkel párhuzamosan itt is a visszafogott, lelassult élettevékenység ábrázolása a jellemző. A benti világ rajza után újra a kinti természetbe, a kihalt, úttalan pusztaságba vezet a képzelet. Az első három vsz. békésebb mozdulatlansága helyébe most a szelek és viharok félelmetes és vad kavargása lép. Ebben a dinamikus környezetben jelenik meg vészjóslóan a fenyegetett emberi lét a távolba tűnő, kilátástalan sorsú betyár alakjával. A 8. szakasz zárósorának jelképszerű látomása „Háta mögött farkas, feje fölött holló”, emberi tragédiát sűrít magába. Ez a komor hangulat folytatódik a záró strófa hasonlatában. A kiűzött király véres koronájának lehullása megfelel Petőfi ekkori politikai elképzeléseinek, hiszen 1846 óta a világforradalom várásának izgalmában élt. Pár hónappal később s szintén Pesten írta Kiskunság című költeményét. Egy forró nyárközépi napon, kora délelőtt a puszta egy meghatározott pontjáról indul el a szemlélet a város felé, s mire a szélmalmok alá ér, már beesteledik. Ez a vidék, a Kiskunság nem csak szülőföldje miatt értékes a költőnek. A vers megírása idején (1848. máj-jún.) politikai reményei is ide kapcsolták, hiszen Szabadszálláson kívánt fellépni a képviselőválasztáskor. Ekkor még nem sejthette a rövid idő múlva bekövetkező kurdarcot. Várakozó bizakodás, optimista derű lengi át az egész költeményt. Petőfi az összes tájversében a haza szépségére hívja fel a figyelmet. Ha már egy ilyen szép hazánk van, akkor tenni is kéne valamit a felvirágzása érdekében - ezt sugallja Petőfi. A hazáért akár az életünket fel kell áldoznunk. LETÖLTÉS
|
| |||||||